Szülés után bizony sokan szembesülnek ezzel az érzéssel. Változó, hogy mikor kezdődik és meddig tart. A mikor kezdődik azért általában a szüléssel köthető egybe, de van akinek már a várandósság alatt felbukkan ez a probléma. A meddig tart már több-kimenetelű kérdés lehet. Van, akinek még a 6 hetes kontrollvizsgálat előtt visszatér a nemi vágya, van akinek pedig még lehet, hogy évek múltán sem. Szándékosan a két végletet írtam.
Akinél az utóbbi látszik kirajzolódni, az egyszer csak elkezd kétségbeesni, keresi a hibát, majd a megoldást. Viszont nem mindegy, hogy ez az idő mikor jön el. Érdemes a problémával korán foglalkozni, mert annál hamarabb találunk megoldást. Viszont mindemellett fontos tényező a türelem!
Nem kívánjuk a szexuális együttlétet... mik lehetnek a fő okok? alakváltozás? életünk 100%-át anyaként éljük, és ezzel nem fér össze a női szerep betöltése? fáradtság? kialvatlanság? nincs rá alkalom kellő intimitással? vagy mindez egyszerre? Bármelyik okozhatja az átmeneti aszexuális viselkedést. Viszont a jó hír, hogy mindre van megoldás, csak rajtunk múlik, hogy hogyan élünk vele.
Legfőbb pontja a megoldásnak megtalálni magunkban újra a nőt. Hiszen ez vezet ahhoz, hogy előbb-utóbb ezt az újra megtalált nőt be akarjuk mutatni a férjünknek, és ezzel meg is érkezünk a kívánt célhoz. Az alakformálás, foglalkozás a testünkkel, a nem anyukás barátnőzés, egy masszás, egy kozmetika, és jó úton haladunk.
Minél hamarabb kezdjük ezt az utat járni, annál hamarabb kerülünk újra harmóniába magunkkal, és így a környezetünkkel is, legfőképp a párunkkal.
Ne várjunk addig, míg esetleg a párunk végzetes lépést tesz, hiszen semmiképp nem ezt akarjuk. Persze ahogy azt egy korábbi bejegyzésben írtam, fontos vele is tudatnunk (ha már magunkban megfogalmaztuk), hogy mi áll az elutasítás hátterében. A közös programok csodát tehetnek ilyen helyzetben. Felidézni a gyermek születése előtti örömöket, és esetleg újra átélni egy-egy szabad órában. A közös programokról, különösen amik sokat segítenek az egymáshoz visszatalálásban majd egy másik bejegyzésben olvashatsz.
A következő rész ennek ellenkezőjéről a "Nem kíván a férjem!" témáról fog szólni. Várlak újra!
Oszd meg véleményedet ezzel kapcsolatban! Nálad hogy működött?
Akinél az utóbbi látszik kirajzolódni, az egyszer csak elkezd kétségbeesni, keresi a hibát, majd a megoldást. Viszont nem mindegy, hogy ez az idő mikor jön el. Érdemes a problémával korán foglalkozni, mert annál hamarabb találunk megoldást. Viszont mindemellett fontos tényező a türelem!
Nem kívánjuk a szexuális együttlétet... mik lehetnek a fő okok? alakváltozás? életünk 100%-át anyaként éljük, és ezzel nem fér össze a női szerep betöltése? fáradtság? kialvatlanság? nincs rá alkalom kellő intimitással? vagy mindez egyszerre? Bármelyik okozhatja az átmeneti aszexuális viselkedést. Viszont a jó hír, hogy mindre van megoldás, csak rajtunk múlik, hogy hogyan élünk vele.
Legfőbb pontja a megoldásnak megtalálni magunkban újra a nőt. Hiszen ez vezet ahhoz, hogy előbb-utóbb ezt az újra megtalált nőt be akarjuk mutatni a férjünknek, és ezzel meg is érkezünk a kívánt célhoz. Az alakformálás, foglalkozás a testünkkel, a nem anyukás barátnőzés, egy masszás, egy kozmetika, és jó úton haladunk.
Minél hamarabb kezdjük ezt az utat járni, annál hamarabb kerülünk újra harmóniába magunkkal, és így a környezetünkkel is, legfőképp a párunkkal.
Ne várjunk addig, míg esetleg a párunk végzetes lépést tesz, hiszen semmiképp nem ezt akarjuk. Persze ahogy azt egy korábbi bejegyzésben írtam, fontos vele is tudatnunk (ha már magunkban megfogalmaztuk), hogy mi áll az elutasítás hátterében. A közös programok csodát tehetnek ilyen helyzetben. Felidézni a gyermek születése előtti örömöket, és esetleg újra átélni egy-egy szabad órában. A közös programokról, különösen amik sokat segítenek az egymáshoz visszatalálásban majd egy másik bejegyzésben olvashatsz.
A következő rész ennek ellenkezőjéről a "Nem kíván a férjem!" témáról fog szólni. Várlak újra!
Oszd meg véleményedet ezzel kapcsolatban! Nálad hogy működött?
Kedves Moncs, nagyon érdekes ez a bejegyzés. Szerintem sokakat elgondolkodásra inspirál. Bár már én rég' szültem, de emlékszem a szülés utáni időszakra. Azt sem tudtam hova kapjak. Nem árt egy segítő "Társ", aki legalább ezen a téren ráébreszt, utat mutat a jó utra, adolgok megoldására. Fontos, hogy ne adjuk fel a nőiességünket! Imádjuk a gyermekünket halálunk pillanatáig, de az anyaság nem írhatja felül női mivoltunkat, hiszen később a megfelelő egyensúlyt tartva e két "szerep" között mintát adunk gyermekünknek. Persze a párkapcsolat is meghatározó. Az is egy minta. Én konzervatív nézeteket vallok a családot, házasságot.... illetően. Fontos, hogy jó anyák, jó feleségek és jó nők legyünk!!
VálaszTörlés