Libidó - eltűnt, de mikor tér vissza?

A libidó eltűnése a várandósság alatt, vagy szülés után a szoptatás alatt szinte törvényszerű. Sok mindent a hormonok játékának tulajdonítunk ilyenkor, ez esetben is ők az elsődleges okozói a jelenségnek. A biológiai magyarázatába nem mennék bele, erről sok orvosi oldalon, lapban tájékozódhatsz. Érdemes elolvasni, hogy mi van a háttérben a tudomány szemszögéből, azonban a visszatérés a normális kerékvágásba a szexet illetően mindenképp lelki síkon történik, ha a hormonok már visszatértek a régi termelési mennyiségeikhez.
A szülés után eltűnt libidó egy átmeneti állapot, teljesen normális, hogy kevesebbszer, vagy egyáltalán nem kívánod az együttlétet! Ez a megváltozott élethelyzetben - hogy a gyermeketek megérkezésével családdá váltatok - érthető, és a párod is érti. Ha úgy érzed, hogy mégsem érti ösztönösen, akkor mondd el neki!
Rendben elfogadom, hogy eltűnt, de mikor tér vissza?
Nagyjából egy éven belül számítani lehet a szexuális érdeklődés visszatértésére lelkileg. Ha egy éven túl tart az állapot, hogy nem kívánatos számodra a szexuális kapcsolat, akkor kicsit mélyebben kell vizsgálódni, mert nem valószínű, hogy az még mindig a szülés utáni megváltozott állapot/depresszió/megváltozott alak lelki mellékhatása. Ilyen esetben érdemes szakember segítségét kérni, ha nem boldogultok a probléma gyökerének megtalálásával. Tehát, ha határozott választ akarunk a "mikor" kérdésre, akkor a szülés után 3-4. héttől egy évig terjedő időintervallum a helyes megfogalmazás. Természetesen rengeteg minden befolyásolja például, hogy előtte milyen volt a szexuális életetek, ki hogyan és mikor találja meg az új szerepeit, Te mennyire tudod elfogadni magad.
Összefoglalva tehát a libidó visszatérésével kapcsolatban is légy türelmes magaddal, hagyd, hogy a lelked is regenerálódhasson a testeddel együtt, viszont figyeld azokat a jeleket, amik arra utalnak, hogy a más okból eredő problémáidat rejted a szülés utáni állapot leple alá.

Párból család

Gyermekeddel a kórházból hazakerülve az eddigi életed gyökeresen megváltozik. Akármennyire készültél rá, akárhány könyvet, cikket, véleményt olvastál, akárhány szülővel beszéltél erről, abban a pillanatban, amikor valóban ott tartod gyermekedet a kezedben azzal a pillanattal ezek az "előtanulmányok" kicsit homályosabbak, és nem tudod használni a sok okos tanácsot a Te életedben. Ez normális, nem érdemes azon töprengeni, hogy vajon csak Nálad van-e másként, mint ahogy a nagykönyvekben meg van írva. Nem csak Nálad, csak arról nem írnak, nem beszélnek...
Erre a teljesen új szituációra nem lehet felkészülni könyvekből. Párkapcsolatunk új dimenzióba lép, hirtelen család lesz belőle egy kis jövevénynek köszönhetően. Ez mindenkinek új kihívást jelent, mindenki próbálja tanulni a szerepét. Mi nők próbáljuk az anyaszerepet minél jobban felvenni, közben a női szerepeinkről átmenetileg meg is feledkezünk. Itt az anyaszerep tanulásán felül a nagyobb feladat, hogy a két szerepet (anya és nő) együtt tudjuk használni a megfelelő összhangban. Egyik szerepünk szerint az újdonsült család "tyúkanyói" vagyunk, másik szerint maradtunk társak egy párkapcsolatban. Apa oldalról is hasonlóan új szerepek tanulásáról szól ez az időszak.
Segítsük egymást az új szerepek megtalálásában, megtanulásában, alkalmazásában, hogy az újonnan alakult család mihamarabb mindenkinek az új és boldog életszíntere lehessen.

Én következem!

A gyerek melletti teendők várhatnak... szinte mind... szánjunk hát időt magunkra!
Az első hetekben persze alig marad kieső idő, amit nem a gyermekünk etetésével, pelenkázásával, altatásával, fejéssel, sterilizálással, stb töltünk. Ezeket a pici kieső időket használjuk ezekben a rázós hetekben mindenképpen pihenésre. Ha van segítségünk, anya, anyós, sógornő, tudassuk velük, hogy miben lehetnek segítségünkre. A legjobb ilyenkor, ha minden mást ők vesznek a vállukra a babán kívül. Tehát ne legyenek félreértésben, hogy ebben az időszakban átjönnek "babázni", hogy Te rendet tudja rakni, hanem fordítva! Átjönnek rendet rakni, hogy Te tudj babázni! Ez nagyon fontos az első egy-két hétben.
A Suttogó titkai c. könyv első részében egy bizonyos 4É módszert ismertetnek, ahol mindegyik É betűnek van egy megfelelője: Étkezés, Ébrenlét, Édes álom, ÉN. Tehát itt is az egyik fő pont a negyedik É az ÉN-t helyezi a központba.
Aztán ez mindig lazul, próbálod Te is megcsinálni a dolgokat, mindig egyre többet, ahogy alakul a napirendetek a babával. Még ilyenkor is, és még sokáig érdemes az alvásidőket Neked is egy kis pihenéssel tölteni, ha nem is az egész alvásidőt, de adj magadnak egy kis feltöltődésre elegendő szusszanást. Nehéz megtenni, amikor amúgy szalad a lakás, vagy mindenféle elintéznivalód van, de meghálálja magát, ha kipihentebb vagy. Türelmesebb leszel, nyugodtabb, ami mindenkinek jó, beleértve a környezetedben lévő embereket, így a párodat is. Biztos lehetsz benne, hogy a férjed jobban értékeli, ha egy mosollyal várod haza kupiban, mintha a ragyogó lakásban nem lehet hozzád szólni a fáradtságtól.
A fáradtság egyébként is nagyon rossz hatással van az idegrendszeredre, és kialakul az az ördögi kör, amiből aztán nem látni a kiutat: fáradt és ingerlékeny anyuka bajlódik a nyűgös gyerekkel, akihez mind kevesebb türelme van, még fáradtabb lesz, és ezzel párhuzamosan a gyerek még nyűgösebb. Ezt a vonalat is érdemes meggondolni, amikor "leállítjuk" magunkat egy kis pihenőre.
Bevásárlást, háztartási munkákat időzítsük hétvégére, amikor párunk is be tud segíteni! Neki is nagy a teherbírása, csak ki kell hozni belőle! Ehhez azonban érdemes elolvasni az előző bejegyzést, amiben arról volt szó, hogy hogyan tudjuk hatékonyan rávenni párunkat a segítségnyújtásra.

Elvárás, utasítás, kérés

Amikor mi nők elképzelünk valamit, hogy ezt most így csinálhatná a férjem, de nem csinálja, ezt most megtehetné, de nem teszi, ezt most mondhatná, de nem mondja... akkor hajlamosak vagyunk dühösnek, csalódottnak, sértődöttnek érezni magunkat. Pedig sajnos a fiakblól eléggé hiányzik az empátia és beleérzőképesség (tisztelet a kivételnek!) Nem tudják, nem akarják azon törni a fejüket, hogy vajon mire vágynánk igazán amikor rossz napunk van, mire, amikor kikészítettek minket a gyerekek, a munka, amikor kudarcokat vagy éppen sikereket akarunk feldolgozni, vagy bármi más.

Ha az ilyesmit elvárásként kezeljük, és mélyen hallgatunk arról, hogy mit is akarunk(hozzáteszem, hogy mi sem mindig tudjuk, hogy mikor tesz jót a párunk, mert sem ez sem az nem jó), akkor jó esélyünk van rá, hogy nem kapjuk meg a vágyott vígaszt, a segítő ölelést, vagy akár csak a meglepetés elmosogatást...

A címben nem véletlenül ezt a sorrendet választottam, hiszen az elvárásnak egy válfaja az utasítás, ami nem a lelki segítésekre, mint inkább a fizikai segítségre vonatkozik (lelki síkon nehéz elképzelni egy utasítást az ölelésre például). Itt már vesszük a bátorságot, és elmondjuk, hogy mit szeretnénk, de olyan formában, ami sajnos nem túl célravezető. A másik fél, akit utasítunk bizony kemény feladatként éli meg ezt a segítségnyújtást. És nem is lesz kedve nagyon megcsinálni...

Ezért nyúljunk a csodatevő kéréshez! Az alaphelyzet ugyanaz, kikészültünk egy nap után, szalad a lakás, a gyerek(ek) egész nap nyűgös, szükségünk van egy segítő társra. Ekkor kérjük meg párunkat, hogy segítsen! Pontosan mondjuk meg neki, hogy mit szeretnénk, ha megtenne, és hogy ezzel milyen sokat tudna segíteni nekünk. Így az "elesett" nőn segít az erős férfi, ami őt büszkeséggel tölti el, tehát mindenki kapott egy kis pluszt az alkalomtól.

Fogamzásgátlás szülés után

Szülés után hamar újra terítékre kerül a fogamzásgátlás kérdése. Az első gyermek megszületése után kicsit szélesebb a fogamzásgátlók köre, mert már méhen belüli fogamzásgátlást is alkalmazhatunk. De ezt sem rögtön a szülés után, tehát menjünk sorban.

Az első pár hétben, de inkább 1-2 hónapban, amíg a szervezeted regenerálódik, nem ajánlatos pár ismert fogamzásgátló szert alkalmazni, mint például a pesszárium, a különféle kenőcsök, amik hímivarsejt ölő anyagokat tartalmaznak. Azt a területet egyelőre hagyjuk békén, hogy szépen rendbe jöhessen.

Szoptatás alatt: a szoptatás alatti időszakot ketté lehet bontani két további szakaszra, mégpedig az első menstruációig és onnantól a szoptatási időszak végéig.

Viszonylag elterjedt tévhit, hogy szoptatási időszak alatt, amíg az első menszesz nem jelentkezik, addig nem lehet teherbe esni. Ez olyan formában állja meg csak a helyét, hogy kevésbé valószínű, de megeshet. Úgyhogy ha minden eshetőségre fel akarunk készülni, akkor már ezt az időszakot is tekintsük úgy, hogy védekezzünk az ebben az időszakban megengedhető módszerekkel. Ezzel a hozzáállással már ugyanehhez az időszakhoz tartozik a havi vérzés jelentkezése utáni, de még szoptatós időszak is.

Lássuk mik lehetnek ezek a fogamzásgátló módok: Az óvszer természetesen megfelelő, hiszen semmilyen mellékhatása nincs. A tabletták közül viszont a többségük fennakad a rostán, mert olyan anyagokat tartalmazhatnak, amik rossz irányban befolyásolják a tej termelődését, mennyiségét, minőségét, és egyes összetevők kiválasztódnak a tejben és így már közvetlenül a csecsemőre is hatással vannak. Vannak azonban kifejezetten erre az időszakra megfelelő tabletták, ha mindenképp tabletta-hívő vagy, ebben az orvosod tud segíteni, hogy melyik a legmegfelelőbb. Illetve itt már számításba jöhetnek a méhen belüli megoldások, például a spirál.

A szoptatási időszak befejeztével vissza lehet térni bármely, korábban már bevált fogamzásgátló módszerünkhöz.

Tabuk nélkül 2. - Nem kíván a férjem!

A tegnapi bejegyzéshez kapcsolódóan most annak ellenkezőjét járjuk körbe egy kicsit. Tegnap azt néztük meg, mit tehetünk, ha mi nők nem kívánjuk a szexuális együttlétet. Ma vegyük górcső alá, hogy mi állhat annak hátterében, ha minket nem kíván a partnerünk a szülés után, és szintén azt, hogy mit tehetünk a megoldás érdekében.
A leggyakoribb lelki háttér a férfiaknál az, hogy ő maga nem tudja az újdonsült anyát összehozni a szerető szereppel (igazán meg sem fogalmazódik a párunkban). Számára elsőként most anya vagy, a másik énedről megfeledkezik. Nos erre a gyógyír: Juttasd eszébe, hogy TE, mint NŐ azért még ugyanúgy ott vagy, csak közben egy csodás szerepet tanulsz az élettől. De Te emellett ugyanaz vagy, akit ő szeret, akivel annyit nevetett, szórakozott, beszélgetett, szerelmeskedett. Ha ezeket mind felidézed neki, akkor észrevétlenül is visszacsöppen egy olyan állapotba, ahol Te a NŐ voltál. Végül is megtalálni az anyaszerepben újra a nőt ebben az esetben az ő dolga, és Te segítesz neki ebben.
A másik gyakori ok, hogy ő maga nem találja a helyét ebben az új helyzetben. Hirtelen családapa lett, a kizárólag az ő kis felesége, társa most hirtelen mással foglalkozik, tetejébe ideje, energiája nagy részét (vagy az egészet) le is köti ez a Másvalaki. Mi marad neki? Hogy viselkedjen ebben a helyzetben? Hogyan maradjon ő is közel hozzád, ha egyszer neked nincs is rá időd? Mit tegyen, ha ő nem tud, vagy nem akar beszállni ebbe a szülő, majd szerető szerepcserébe? Ebben is tudsz segíteni. Nem tudja szétválasztani azt a két fő szerepet, ami mostantól fennáll a kapcsolatban. Beszélgetni erről mindenekelőtt! Hagyd, hogy elmondja, ő hogyan éli meg ezt a nagy változást, ami betört az életetekbe. Bátorítsd teljes őszinteségre, nyugtasd meg, hogy megérted. A cél,hogy elmondjon valóban mindent, ami ezzel kapcsolatban zavarja (ez a lelki okokon kívül lehet egy egyszerű alakváltozással kapcsolatos probléma is! De ezt is hagyd, hogy elmondja, hitesd el vele, hogy nem fogsz megsértődni, nyugodtan ezt is beleveheti, ha zavarja).
Meséltesd el vele, hogy mire vágyna, milyen programokra. Séta, vacsora kettesben, barátokkal felnőttes találka... bármi, amit úgy érez, hogy hiányzik ahhoz, hogy újra közel érezze magát hozzád, mert ennek már egyenes következménye a szexuális vonzalom ismét. Itt is meghatározó a türelem, de nem a passzivitás! Mert lehet, hogy Te azt gondolod, hogy türelmesen vársz, közben pedig a problémák egyre csak halmozódnak. Találd meg az egyensúlyt a tolakodás (ne érezze azt, hogy folyton lovagolsz ezen a témán) és a teljes passzivitás között!
Ha van véleményed a témáról, vagy van ilyen irányú tapasztalatod, oszd meg velünk!

Tabuk nélkül 1. - Nem kívánom a férjemet!

Szülés után bizony sokan szembesülnek ezzel az érzéssel. Változó, hogy mikor kezdődik és meddig tart. A mikor kezdődik azért általában a szüléssel köthető egybe, de van akinek már a várandósság alatt felbukkan ez a probléma. A meddig tart már több-kimenetelű kérdés lehet. Van, akinek még a 6 hetes kontrollvizsgálat előtt visszatér a nemi vágya, van akinek pedig még lehet, hogy évek múltán sem. Szándékosan a két végletet írtam.
Akinél az utóbbi látszik kirajzolódni, az egyszer csak elkezd kétségbeesni, keresi a hibát, majd a megoldást. Viszont nem mindegy, hogy ez az idő mikor jön el. Érdemes a problémával korán foglalkozni, mert annál hamarabb találunk megoldást. Viszont mindemellett fontos tényező a türelem!
Nem kívánjuk a szexuális együttlétet... mik lehetnek a fő okok? alakváltozás? életünk 100%-át anyaként éljük, és ezzel nem fér össze a női szerep betöltése? fáradtság? kialvatlanság? nincs rá alkalom kellő intimitással? vagy mindez egyszerre? Bármelyik okozhatja az átmeneti aszexuális viselkedést. Viszont a jó hír, hogy mindre van megoldás, csak rajtunk múlik, hogy hogyan élünk vele.
Legfőbb pontja a megoldásnak megtalálni magunkban újra a nőt. Hiszen ez vezet ahhoz, hogy előbb-utóbb ezt az újra megtalált nőt be akarjuk mutatni a férjünknek, és ezzel meg is érkezünk a kívánt célhoz. Az alakformálás, foglalkozás a testünkkel, a nem anyukás barátnőzés, egy masszás, egy kozmetika, és jó úton haladunk.
Minél hamarabb kezdjük ezt az utat járni, annál hamarabb kerülünk újra harmóniába magunkkal, és így a környezetünkkel is, legfőképp a párunkkal.
Ne várjunk addig, míg esetleg a párunk végzetes lépést tesz, hiszen semmiképp nem ezt akarjuk. Persze ahogy azt egy korábbi bejegyzésben írtam, fontos vele is tudatnunk (ha már magunkban megfogalmaztuk), hogy mi áll az elutasítás hátterében. A közös programok csodát tehetnek ilyen helyzetben. Felidézni a gyermek születése előtti örömöket, és esetleg újra átélni egy-egy szabad órában. A közös programokról, különösen amik sokat segítenek az egymáshoz visszatalálásban majd egy másik bejegyzésben olvashatsz.
A következő rész ennek ellenkezőjéről a "Nem kíván a férjem!" témáról fog szólni. Várlak újra!
Oszd meg véleményedet ezzel kapcsolatban! Nálad hogy működött?

Társas kapcsolatok

Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott párkapcsolatunk legyen hozzájárul, hogy az egyéb kapcsolatainkat, barátit, rokonit egyaránt ápoljuk. Ez segít abban, hogy ne az legyen a nap fénypontja, hogy apa hazaér, és Te alig várod, hogy elmeséld neki, hogy mit csinált a gyermeketek, mit evett, hányszor pelenkáztad, stb... amikor ő lehet, hogy egy végigdolgozott nap után egész más beszélgetésre vágyik Veled, a társával. Ezt nem is fejtegetném most bővebben, inkább térjünk vissza arra, hogy miben tudnak segíteni az egyéb társas kapcsolatok ebben a helyzetben. Lássuk mit érdemes tennünk:
Ápoljuk a régi barátságokat - régi ismerősök, régi barátok... velük ugyanúgy, mint a baba születése előtt mindenről lehet beszélni - ezzel nem érzed majd magad izolálva a társadalomtól
Kössünk újakat! - Baba-mama klubban, játszóházban, babaúszáson, játszótéren egy érdeklődési körrel rendelkező anyákkal köthetsz új ismeretséget, barátságot. Velük minden olyan dologban tudsz osztozni ami a babával kapcsolatos, ami aggaszt, amire büszke vagy, ami kérdésed van, vagy amivel kapcsolatban olyan tapasztalatod, amit Te osztasz meg szívesen. Ők is szívesen beszélnek erről, így teljes az összhang. (Ha egy szingli barátnőddel szeretnéd megosztani ezeket a dolgokat, azt egyikőtök sem fogja élvezni.)
Utazz el egy távoli rokonhoz, ismerőshöz - a gyerekfelügyelet megoldásától függően babástól, vagy nélküle... élmény szempontból mindegy :) ez megint csak kizökkent a hétköznapok állandóságából, és egy időre meríthetsz belőle energiát.
Ha ezekre a kapcsolatápolásokra sort tudsz keríteni, nagy esély van arra, hogy a pároddal már olyan dolgokról akarsz majd beszélni, ami őt is valóban érdekel, vagy nyitott vagy konkrétan RÁ is, hogy ő meséljen, és Te szívesen meghallgatod, hiszen már nem érzed magad olyan elnyomottnak, hogy mindent hirtelen rá akarsz zúdítani.
Úgyhogy a kapcsolatápolás minden szinten ajánlott. Mint egyébként az életed bármely szakaszában. Ezzel is azt erősítheted magadban, hogy azért nem fordult fel fenekestől a világ, és ez is egy lépéssel közelebb vihet az összhangban önmagammal állapothoz.

Párkapcsolati feszültségek

A szülés után, amikor egy párkapcsolat hirtelen családdá válik, nos ez sok feszültséggel jár. Mind az anyában belül, mind a kapcsolataiban... a párkapcsolatában leginkább. Most egy kicsit vegyük górcső alá ez utóbbit. A párkapcsolati feszültségek nem kisebb dolognak lehetnek kiváltó okai, mint például a gyermek betegségének is. Természetesen ez egy igen szélsőséges végkimenetel, de azért nem árt, ha ezt az információt is elraktározzuk valahol mélyen.

Ennél persze sokkal árnyaltabb problémákat vet fel, ha valami nem stimmel a párkapcsolatunkban, ami az egyik legfontosabb színtere mindennapjainknak, bár ebben az időszakban kicsit háttérbe szorul . Ezért mindenképpen arra érdemes törekednünk, hogy ezek a feszültségek mihamarabb felszínre kerüljenek, ami általában már fél megoldás. Ha magunkban el tudjuk rendezni az is jó, de tudnunk kell a határvonalat a "lenyelem" és a valódi "meg tudom oldani" között. Ha sokszor becsapjuk magunkat, abból előbb utóbb robbanás lehet, ami viszont senkinek és semminek nem tesz jót, és az egészben az a legrosszabb, hogy még magát a problémát sem oldja meg.

Egy tipikus ilyen feszültségforrást hadd emeljek ki. Apa egész nap dolgozik, anya otthon van a babával. Munkaidő végén apa hazaér, anya megkönnyebbülve adja rögtön kezébe a gyereket, hogy oké, akkor ő már dolgozott egész nap, most jöjjön apa, és lássa el ő a babát a nap hátralévő részében.
Így lesarkítva ezt az esetet jól lehet látni, hogy mik azok a tévedési pontok, amiken el lehet csúszni. Attól, hogy apa nem volt otthon egész nap, még nem jelenti, hogy nem is dolgozott! Ő is egy munkanap után tér haza, és nem biztos, hogy annak örül legjobban, ha teljes körűen át kell venni az anya-szerepet. Ha ezt sokszor eljátsszuk, nem beszélünk róla, csak elvárjuk, hááát előbb utóbb a párunk nem szívesen veszi munka után rögtön az irányt hazafelé... és ezt mi nagyon nem akarjuk, tehát tegyünk ellene!, de ne elfojtással. Fogjuk fel inkább úgy a nap hátralévő részét, hogy most már lehet osztozni a baba körüli teendőkben, ami valljuk meg, nagy könnyebbség. Ha néha eluralkodna rajtunk mégis az, hogy igenis kóstoljon bele apa is abba, ami Neked napi 24 órában, heti 7 napban a feladatod, akkor meg kell ezt neki mondani. És akkor egy kis időre rá is bízhatod a babát, és elmehetsz egy bevásárlásra, egy futásra, mindegy hova, csak ahol ki tud szellőzni a fejed... és ha ezt megkapod, hazaérve már másképp fogod látni a helyzetet. Ha van egy lélegzetvételnyi időd arra, hogy megpróbáld más szemszögből megnézni az éppen adott problémádat, lehet, hogy rögtön találsz rá megoldást, és ez már elég ahhoz, hogy ne maradjanak olyan tüskék, amik lassan egy feszült helyzethez vezetnek.